Hagyományok
A kínai szakról
Az ELTE BTK Kínai Tanszéke az egyetlen olyan intézmény Magyarországon, amely kifejezetten Kína kutatásával, illetve a kínai nyelv és kultúra egyetemi szintű oktatásával foglalkozik. A Tanszék gyökerei a Pázmány Péter Tudományegyetemen (1949 óta Eötvös Loránd Tudományegyetem) 1924-ben alapított Kelet-ázsiai Intézetére nyúlnak vissza, ahol kínai nyelvet és kultúrát is oktattak. Az intézet első vezetője Prőhle Vilmos nyelvészprofesszor volt. Prőhle professzor 1942-ben vonult nyugdíjba, helyét Ligeti Lajos (1902–1987) vette át, aki ugyanakkor a Belső-ázsiai Intézet vezetőjeként is tevékenykedett.
Ligeti, aki 1924 és 1927 között Paul Pelliot-nál tanult Párizsban, a Magyar Tudományos Akadémia elnökhelyettese is volt. Bár az ő elsődleges kutatási területe Belső-Ázsia volt, neki köszönhetően és az ő vezetése alatt indultak meg a folyamatos sinológiai tanulmányok is, amelynek keretében kinevelődött egy új kutató-generáció. Mivel a magyar könyvtárakban és archívumokban nagyon kevés írott kínai forrás volt fellelhető, Ligetinek az volt a véleménye, hogy Magyarországon nem lehet az egész kínai kultúrát kutatni, ezért csak két kutatási területet támogatott. Az egyik volt a történeti fonológia, a másik pedig Kína és a környező nomádok kapcsolatainak kutatása.
1949 után, a Kínai Népköztársaság megalakulásával a kínai-magyar kapcsolatok gyorsan fejlődtek, a kínai és magyar könyvtárak között rendszeres könyvcsere folyt, ez könnyebbé tette a hazai sinológusok munkáját. Az 1950-es évektől a rendszeres diákcsere is megindult. Bár ennek nem az volt a feladata, hogy sinológusokat képezzen, számos hazatérő diák mégis részt vett a kínai kultúra kutatásában és oktatásában. A II. világháború után a kínai-magyar kapcsolatok fejlődésével a Kelet-ázsiai Intézetet átnevezték Kínai és Kelet-ázsiai Tanszékké.
A 60-as évektől új kutatási témák kerültek előtérbe, például a magyar-kínai irodalmi kapcsolatoknak, a klasszikus novellák társadalomtörténeti aspektusainak, valamint a klasszikus filozófiai munkák történeti aspektusainak kutatása. Azonban ennek az időszaknak az elejétől a kínai-magyar kapcsolatok hanyatlásával (amely a politikában gyökerezett) a Tanszék egyre inkább háttérbe szorult. A kulturális forradalom tíz éve alatt nem volt kapcsolat a Kínai Népköztársasággal, így csak nagyon kis számú hallgató végzett a Tanszéken.
A helyzet csak a 80-as évek elején változott, amikor ez a tudományterület ismét nagy népszerűségnek kezdett örvendeni, és ezáltal a Tanszék is visszanyerte régi státusát és megbecsülését. Ezt követte az 50-es és 60-as évekhez hasonlóan széleskörű kutatások folytatása és irodalmi fordítások megjelenése. A Kínai Népköztársasággal való kulturális kapcsolatok újrafelvételével a 80-as évek végén új korszak kezdődött.
1986-ban a kínai A-szak lett, melynek következtében megnőtt a felvett hallgatók száma. Másrészt viszont az 1990-es években az egész magyar felsőoktatásban komoly leépítésekre került sor, amely Tanszékünkre meglehetősen negatív hatással volt. A problémák megoldására kidolgoztunk egy hosszú távú tervet Tanszékünk revitalizálására és újjáalakítására, igénybe véve különféle külső támogatásokat is az intézmény megerősítésére.
A hosszú távú stratégia egyik legfontosabb elemeként többéves előkészítés után 2000-ben az ELTE BTK Nyelvtudományi Doktori Iskoláján belül megindítottuk a sinológiai doktori programot, amelyen hároméves képzés keretében a hallgatók Ph.D. fokozatot szerezhetnek.
További fontos feladatunknak tartottuk és tartjuk a külföldi szakmai kapcsolatok kiszélesítését, oktatóink rendszeresen járnak külföldi sinológiai központokba kutatni és előadni, s számos neves külföldi előadó fogadta el meghívásunkat rövid kurzusok tartására. Így az utóbbi években járt nálunk többek között Livia Köhn (Boston University), Marco Ceresa (University of Venice), Lee Feigon (Colby College, University of Chicago), Robert M. Gimello (Harvard University), William G. Boltz (University of Washington), Michael Friedrich (Universität Hamburg), Bart Dessein (Universiteit Gent), Leslie de Vries (Universiteit Gent), Dorothy Wong (University of Virginia), Robert Buswell (University of California) és Lilla Russell-Smith (CIAA, Museum of Asian Art, Berlin).
2002-től a kínai szak is áttért a kreditrendszerre, amely a tananyag némi modernizálásával járt.
2006 szeptemberétől a felsőoktatási reform keretében a kínai stúdiumok az „Ókori és keleti nyelvek és kultúrák” alapszak részévé váltak, kínai szakirány néven. 2007-től a felvételizők már jelentkezésük beadásakor megjelölhetik, hogy a kínai szakirányra kívánnak jelentkezni. A reform a kínai szakos képzés teljes átalakításával és korszerűsítésével járt együtt. Jelenleg a hároméves alapképzés (BA) fő célja, hogy a hallgatók magas szintű modern kínai nyelvi ismereteket és kommunikációs képességet szerezzenek, emellett megismerjék a kínai történelem és kultúra olyan alapvető elemeit, amelyek nélkül Kína nem érthető meg. Az alapvetően gyakorlati központú alapképzés után a hallgatók eldönthetik, hogy kilépnek a munkaerőpiacra – ahol nagy kereslet mutatkozik a kínaiul jól beszélő, kínai kultúrában jártas munkatársak iránt –, vagy magasabb szinten folytatják tanulmányaikat valamelyik mesterképzésben.
A kínai szakirány mellett a Kínai Tanszék két BA-szintű programot működtet. A Kínai minort nem kínai szakirányos hallgatók vehetik fel, e képzés nagyrészt megegyezik a kínai szakiránnyal, csak némileg kevesebb tanegységet tartalmaz (65 kredit helyet 50-et). A Kínai tolmács- és fordítóképzés specializációt azok a kínai szakirányos diákok választhatják, akik szeretnék modern kínai nyelvi ismereteiket a lehető legmagasabb szintre fejleszteni. Mindkét képzés hároméves, s a hallgatóknak rögtön az első félévükben meg kell kezdeniük ezen tanulmányaikat. A fentiek mellett a Tanszék részt vesz még a Kelet-ázsiai kultúrák minor képzésben is, melynek keretében a hallgatók viszonylag szabadon válogathatnak (50 kredit értékben) a Távol-keleti Intézet által meghirdetett különböző nyelvi és kulturális tanegységek között.
A kétszintű képzés bevezetése előtt a Tanszék két program elindításában és működtetésében vett részt a Belső-ázsiai Tanszékkel közösen: a buddhizmus története programéban és a koreai programéban. Az új rendszerben a koreai program önálló koreai szakiránnyá vált, a buddhista stúdiumokat pedig a tervek szerint önálló mesterképzésként folytatjuk.
Jelenleg mintegy 150 kínai szakos hallgatónk van, évente 25–30 hallgató nyer felvételt kínai szakirányra. Az alapképzésben részt vevő hallgatóink jelentős részének lehetősége van arra, hogy ösztöndíjjal egy tanévet a Kínai Népköztársaságban tanuljon (kormányegyezmény keretében).
2006-ban alakult meg a Kínai Tanszékhez sok szállal kötődő ELTE Konfuciusz Intézet (EKI). Az EKI nemcsak külsősöknek indít kínai nyelvtanfolyamokat, hanem a nem kínai szakos ELTE-s diákoknak is kínál ingyenes nyelvi kurzusokat. Emellett saját könyvtárral rendelkezik, s különböző kulturális programjaiban aktívan részt vesznek a kínai szakos hallgatók.
A Tanszék munkáját az intézeti könyvtár Kelet-és délkelet-ázsiai gyűjteménye segíti, ahol a hallgatók hozzáférhetnek a tanulmányaikhoz, kutatásaikhoz szükséges tankönyvekhez és szakirodalomhoz.